"kékre csípik az esték"

W e ö r e s   S á n d o r :   V a l s e   t r i s t e

Hűvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.
   Ködben a templom dombja,
   villog a torony gombja,
   gyors záporok sötéten
   szaladnak át a réten.
   Elhull a nyári ének,
   elbújnak már a vének,
   hüvös az árny, az este,
   csörög a cserje teste.
Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik.
Mindegy, hogy rég volt vagy nem-rég.
Lyukas és fagyos az emlék.
   A fákon piros láz van.
   Lányok sírnak a házban.
   Hol a szádról a festék?
   kékre csípik az esték.
   Mindegy, hogy rég vagy nem-rég,
   nem marad semmi emlék,
   az ember szíve vásik,
   egyik nyár, mint a másik.
Megcsörren a cserje kontya.
Kolompol az ősz kolompja.
A dér a kökényt megeste.
Hűvös és öreg az este.